Ott tartottam, hogy sulit csinálni klassz dolog. Sőt, mi több: erre buzdítottam azokat is, akik korábbi soraimat olvasták: "CSINÁLD!"
Miután az első féléven túl vagyok abban az iskolában, amit ÉN alapítottam, amiről ÉN álmodoztam az elmúlt 2.5 évben, amiben elsősorban NEKEM kell hinni megcáfolhatatlanul, hisz csak úgy tud jól működni mindenki nagy nagy örömére, vegyük most alaposan górcső alá, hogy hol is tartunk per pillanat. Szintén igyekszem "felhasználóbarát" verzióban leírni és összeszedni mindent, jókat és kevésbé jókat egyaránt, mert mindazoknak, akik hasonló terveket szövögetnek, fontos tudniuk, hogy mire számíthatnak.
Eltervezed majd, magad elé képzeled, hogy jönnek majd a gyerekek, a kis cukiság bombák, akik megtöltik az épületet, amelyen hónapokon át dolgoztatok, szépítettétek, csinosítottátok a családok segítségével, akik között elvétve még barátokra is találsz majd mindeközben, mert klassz embereket ismersz majd meg, ez kétségtelen. A szülő a legjobbat szeretné a gyerekének, ezt sokszor el is mondja akkor, amikor meg kell indokolni, hogy miért pont egy induló, éppen megalakult suliban gondolkodik, miért lát ebben fantáziát? A hiba, amit ilyenkor elkövethetsz, hogy nem figyelsz eléggé a válaszra. Ha figyelnél, akkor kiderülne, hogy nem mindenhol világos a motiváció. Nem mindenhol cseng egybe az értékrend, aminek később még komoly jelentősége lesz ám... Mint az újdonsült szerelmesek, akik összebútoroznak, és aztán lakva ismerik meg igazán egymást. Na ez pont ilyen. Csak ezt még nem látod akkor, amikor KÖZÖSSÉGI ISKOLA ALAPÍTÁST hangoztatsz, teljes meggyőződéssel és őszinte hittel. Mert számodra természetes, hogy egy induló suli tervezett programja, előzmények hiányában csakis kísérleti jelleggel bírhat, nem gondolod hogy van olyan felnőtt ember, akinek ezt el kéne magyarázni. Épp ezért kissé értetlenkedve állsz a 6. hét ( !!) eltelte után reklamáló szülő előtt, amikor az alapprogram megvalósulását kéri számon, mondom: a megalakulást követően, október közepén!
Mert a szülő a legjobbat akarja: a legjobb helyen ( ez pipa ), a legtutibb programmal ( ez is pipa ), lehetőleg egyből, de minimum pár hónap elteltével. Hát ez nem pipa...Ez azért ér majd váratlanul, mert Te tudod, - és eddig azt hitted a szülő is tudja - hogy egy több évtizedes múltra visszatekintő suliban is, ahol kiforrott rendszer van, magabiztosan mozgó pedagógusok, ha új vezető jön, 5 évre (!!) szóló programtervezettel érkezik az istenadta...És senki nem követelőzik pár hónap eltelte után!
Persze itt a gondolatmenetben egy fontos ponthoz érkeztünk. Nevezetesen: mi a szülő szerepe egy hagyományos iskolában és mi a szerepe egy - ahogy fentebb neveztem - közösségi iskolában? Na ez a lényeg, és erre kell elsősorban készülnöd, mert tudnod kell, hogy Te nem csak a gyereket fogod okítani és nevelni, hanem - tetszik, nem tetszik - a szülőt is. Mert a szülő jó sulit akar, és ezért akár anyagi áldozatot is hajlandó hozni, amikor szükség van rá, és igen hamar szükség is lesz erre, ha nem profitorientált vállalkozásként fogtad fel az egészet, és túl alacsonyra kalkuláltad a havi hozzájárulás mértékét. Igen, sokat segít majd, szervez és ötletel, mert magáénak érzi a sztorit. Sok esetben örül, hogy végre szervesebben tud kapcsolódni az iskolához, egyszerűen köze van hozzá. Ettől egyre beljebb és beljebb kerül egy olyan körbe, ahol viszont már könnyen elmosódhatnak a határok, ahol már azt veszed észre, hogy kicsit olyan ez, mint amikor a farok csóválja a kutyát... Közben persze megkapod majd azt is, hogy olyan távolságtartó lettél hirtelen. Mert nem válaszolsz napokig, vagy hetekig a levelekre - amelyekből naponta több tucatot kapsz, na de az adott szülőt nyilván csak a magáé érdekli majd.
És eljön majd az a pont, amikor kezded látni, hol hibáztál, még akkor is, ha Te soha nem vetítettél, csak a hangsúlyok tolódtak el, de nagyon... Na és az újaknál már nincs rózsaszín maszlag, nincs érzelgősködés, nincs pozitív PR. Több oldalnyi nyilatkozat kell, amiben az új szülőnek felteszel minden "kínos" kérdést a gyereke problémáival kapcsolatban is, csak hogy nehogy "véletlenül" elfelejtődjenek ezek. És átgondolod, de nagyon az új gyerekek és CSALÁDOK kiválasztásának a menetét, a jelentkezés feltételeit. És közben egyre határozottabban és magabiztosabban látod majd: meg kell húzni a határt! Eddig, és ne tovább!
A szülő nem szólhat bele a szakmai kérdésekbe, nem mondhatja meg, hogy KI tanítsa a gyerekét, hogy TE kivel dolgozz együtt! A szülő nem "ellenőrizheti" a szakmai program megvalósulását, csupán informálódhat a tervekről, értelmes, józan párbeszédet folytatva az érintettekkel. A szülő nem hasonlíthatja össze egy alternatív iskola haladási tempóját egy hagyományos iskoláéval, nem hivatkozhat "lemaradásra", hisz pont ez a lényeg: itt máshogy tanulnak a gyerekek! A szülő nem szólhat bele abba sem, hogy az iskolai napirendet, a szünetek és tanórák rendjét hogyan szervezed, van -e nálad csengő, vagy sem, amennyiben ez szintén a koncepciód része. A szülő nem kérheti számon a "házi feladat" hiányát, nem kérheti Tőled, hogy a gyereknek kiadott feladatot NEKI is küldd el, ha egyszer az A GYEREK FELADATA, AZ ÖNÁLLÓSÁGRA NEVELÉS JEGYÉBEN!
Viszont Neked is tudomásul kell venned, hogy a világos és egyértelmű határokat egyedül Te tudod meghúzni keményen, mégis partnerségre törekedve. Mert a szülő jó partnered lesz, ha megérteted vele, miért kellenek a határok. Mert Ő sem érzi jól magát a kissé meghasonlott szerepben, mindazonáltal sokat tehet hozzá ötletekkel, javaslatokkal, tényleges segítséggel, de nem veheti át az irányítást. Mert abban a pillanatban elindul egy lavina, megjelennek a személyes érdekek, és azon kapd magad, hogy hol van mindebben az az álom, amiért TE EZT AZ ISKOLÁT megcsináltad?
Pedig ez a lényeg. A vízió adott. A megvalósításáért pedig TE felelsz.
